[:en]At present, the total amount of methane released into the Earth’s atmosphere from geological sources is currently estimated at approximately 172-195 million tonnes, which includes emissions from non-biological sources, such as natural gas leaks, in addition to anthropogenic emissions. Researchers have so far estimated that between 40 and 60 million tonnes of this is from natural emissions, with the remainder being fossil fuels – natural gas, oil, coal – and related human activities.

However, recent research, relying heavily on centuries-old ice patterns, suggests that the role of natural resources is far behind what was previously assumed, both in the past and in modern times.

In other words, HUMAN ACTIVITY, INCLUDING CERTAIN GASEOUS GASES, WHICH ARE MORE VEGETABLE WITH CARBON DIOXIDE, CANNOT BE CARRIED OUT ONLY BY HUMAN ACTIVITY.

Compared to carbon dioxide, the global warming potential of methane is about eight times higher, but while it may remain in the atmosphere for centuries, methane is stable for only 10 to 20 years before being largely decomposed to carbon dioxide. This also means that reducing methane emissions can have a much faster impact on the atmosphere and the greenhouse effect than reducing carbon dioxide emissions.

Coal mining, followed by the extraction and use of oil and natural gas, which itself is to a large extent methane, continued to raise atmospheric methane concentrations throughout the 20th century, but the process began in the 18th century. In the first years of the 21st century, methane emissions moderated, but started to increase again in 2007, rising again to levels not seen since 1980. The reasons for the resumption of methane emissions growth are not entirely clear, but earlier studies may have contributed to increased microbial activity in wetlands, which may be related to changes in temperature and precipitation patterns, global expansion of the livestock sector, and gas pipeline leaks.

If methane emissions continue to rise, it will be even more difficult to meet the goals of the 2015 Paris Climate Convention – quotes Science News Euan Nisbet, a geochemist at Royal Holloway, University of London. At the same time, the definition of emissions related to the oil and gas industry offers the opportunity for targeted emission reductions.

To isolate human-related methane emissions from naturally occurring emissions, researchers conducted Greenland ice samples from 1750 to 2013 to undergo radicarbon (carbon isotope age) testing. Based on the methane stored therein, it was concluded that before the Industrial Revolution, geological methane emissions could be 1.6 to 5.4 million tonnes per year, an order of magnitude lower than previous estimates. Subtracting this estimate from today’s total methane emissions, it is estimated that non-biological emissions – 172-195 million tonnes / year – are almost entirely due to human activity. Compared to earlier estimates, this assumes an annual anthropogenic methane emissions of 25-40% (38-58 million tonnes / year).

DISCOVERY UNDER WAY AT THE SAME TIME PARADOX hoped for can be described as people-RELATED ACTIVITY OR GAS LEAK CAUSED BY COAL MINING recapture EMISSIONS OF GREENHOUSE GAS EMISSIONS REDUCTION RELATIVELY easier way, DISCOVERY AND HAVE A GREATER POSSIBILITY bears than believed.

However, ice-based analysis is not exactly the most accurate method for determining natural geological methane emissions – quotes ScienceNews Stefan Schwietz of the Environmental Defense Fund. According to the researcher, the method is capable of creating a kind of snapshot, but it requires extremely complex analytical and interpretive work. Direct measurements of various leaks suggest much higher natural methane emissions, but this method has its weaknesses, as it is not a small task to estimate global emissions from some local emissions. The solution could be to combine and combine the two methods, which has not yet been achieved.[:hu]Az évente geológiai forrásokból a Föld légkörébe kerülő összes metán mennyiségét jelenleg mintegy 172-195 millió tonnára becsülik, amiben az emberi tevékenységgel összefüggő kibocsátás mellett az egyéb, nem biológiai eredetű emisszió is beletartozik (például természetes gázszivárgások). A kutatók mindeddig úgy becsülték, hogy ebből a mennyiségből 40-60 millió tonna származik a természetes eredetű emisszióból, míg a fennmaradó részt a fosszilis energiahordozók – földgáz, olaj, szén -, illetve az ezekkel kapcsolatos emberi tevékenység teszi ki.

Az újabb, nagymértékben az évszázados korú jégminták elemzésére támaszkodó kutatások szerint viszont a természetes források szerepe jelentősen elmarad a korábban feltételezettől – a múltban és a modern időkben egyaránt.

VAGYIS, A SZÉN-DIOXIDNÁL IS AGRESSZÍVEBB ÜVEGHÁZHATÁSÚ GÁZ ÓRIÁSI TÖMEGEKBEN A LÉGKÖRBE VALÓ KERÜLÉSÉÉRT SZINTE KIZÁRÓLAG AZ EMBERI TEVÉKENYSÉG TEHETŐ FELELŐSSÉ.

A szén-dioxidhoz képest a metán légköri felmelegedést okozó potenciálja mintegy nyolcvanszoros, azonban míg előbbi évszázadokig is az atmoszférában maradhat, a metán mindössze 10-20 évig stabil, majd nagyrészt éppen szén-dioxidra bomlik le. Ez egyben azt is jelenti, hogy a metánkibocsátás visszafogása a szén-dioxid-emisszió csökkentéséhez képest sokkal gyorsabban kedvező hatással járhat a légkörre, illetve az üvegházhatásra nézve.

A szénbányászat, majd az olaj és a maga is jelentős részben metánból álló földgáz kitermelése, illetve felhasználása a 20. század során folyamatosan emelte a légköri metánkoncentrációt, de a folyamat már a 18. században megkezdődött. A 21. század első éveiben a metánemisszió mérséklődött, 2007-től azonban ismét erősödésnek indult, így ismét az 1980 óta nem látott szintekre emelkedett. A metánkibocsátás növekedése újraindulásának okai nem teljesen világosak, de korábbi kutatások szerint szerepet játszhatott benne a vizes élőhelyek fokozott mikrobiális aktivitása -, ami összefügghet a hőmérséklet és a csapadékmintázatok változásaival -, az állattenyésztési ágazat globális bővülésével, valamint gázvezeték-szivárgásokkal is.

Amennyiben a metánkibocsátás tovább emelkedik, még nehezebb lesz teljesíteni a 2015-ös Párizsi klímaegyezmény céljait – idézi a ScienceNews Euan Nisbetet, a Royal Holloway, University of London geokémikusát. Az olaj- és gáziparhoz köthető kibocsátás meghatározása ugyanakkor lehetőséget ajánl a célzott kibocsátáscsökkentésre.

Ahhoz, hogy az emberi tevékenységgel összefüggő metánkibocsátását elkülöníthessék a természetes eredetű emissziótól, a kutatók 1750 és 2013 között keletkezett grönlandi jégmintákat vetettek radikarbonos (szénizotópos kormeghatározási) vizsgálat alá. Az ezekben megőrzött metán alapján arra a következtetésre jutottak, hogy az ipari forradalom előtt a geológiai eredetű metánemisszió 1,6-5,4 millió tonna lehetett évente, ami egy nagyságrenddel kisebb mennyiség, mint a korábbi becslések. Napjaink teljes metánemissziójából levonva ezt a becsült értéket arra jutottak, hogy a nem biológiai eredetű kibocsátás -172-195 millió tonna/év – csaknem teljes egészében az emberi tevékenység következtében kerül a légkörbe. A korábbi becslésekhez képest ez mintegy 25-40 százalékkal (38-58 millió tonna/év) nagyobb éves emberi eredetű metánemissziót feltételez.

A FELFEDEZÉS UGYANAKKOR PARADOX MÓDON REMÉNYKELTŐNEK IS NEVEZHETŐ, HISZEN AZ EMBERI TEVÉKENYSÉGGEL ÖSSZEFÜGGŐ GÁZSZIVÁRGÁS VAGY A SZÉNBÁNYÁSZAT OKOZTA EMISSZIÓ VISSZAFOGÁSA AZ ÜVEGHÁZGÁZ-KIBOCSÁTÁS CSÖKKENTÉSÉNEK VISZONYLAG KÖNNYEBB MÓDJÁT, ÉS A FELFEDEZÉS ALAPJÁN A KORÁBBAN VÉLTNÉL NAGYOBB LEHETŐSÉGÉT HORDOZZA MAGÁBAN.

A jégmintákon alapuló vizsgálat azonban nem éppen a legpontosabb módszer a természetes geológiai metánemisszió meghatározására – idézi a ScienceNews Stefan Schwietz, az Environmental Defense Fund részéről. A kutató szerint a módszer egyfajta pillanatkép megalkotására ugyan alkalmas, ám rendkívül bonyolult elemző, értelmező munkát tesz szükségessé. A különféle szivárgások direkt mérései alapján jóval nagyobb természetes metánkibocsátásra lehet következtetni, ugyanakkor ennek a módszernek is megvannak a gyenge pontja, hiszen egyes helyi kibocsátásokból nem kis feladat a globális emisszió mértékét megbecsülni. A megoldást a két módszer együttes alkalmazása és összehangolása jelentheti, ami ugyanakkor eddig még nem történt meg.

Forrás: Portfolio[:]

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.