“Húsz százalékkal emelnem kellett a kamionsofőrjeim bérét, különben itthagytak volna” – panaszkodott a Le Monde londoni tudósítójának az Europa Worldwide vezérigazgatója. A szakember arról beszélt, hogy 27 éve van a szakmában, de ilyet még sohasem tapasztalt. Hogy mennyit keres ennél a szállítócégnél egy átlagos kamionsofőr egy évben? Túlórákkal együtt 50 ezer eurót, ami napi árfolyamon nagyjából 17,5 millió forint.

A La Manche csatorna túlsó oldalán a vendéglátásban még rosszabb a helyzet. “Reménytelen vállakozás manapság szakácsot találni a piacon – fakadt ki a párizsi luxusszálloda, a Meurice személyzeti igazgatója. – Három fejvadász céget is megkerestünk. Korábban mindig kaptunk gyorsan jelöltektől szakmai életrajzot, de most semmi.”

A pandémia bekavart

A Covid–19-járvány miatt a gazdaság rendkívüli mértékben lelassult az Európai Unióban, és azon kívül is a kontinensen. A vendéglátás szinte teljesen leállt, és sok helyen szélnek eresztették a személyzetet, vagy ha megtartották, akkor jellemzően kis pénzt kaptak, amiből épp csak meg lehetett élni. Ezért aztán a zárás idején mindenki keresgélni kezdett, és nagyon sokan találtak is maguknak más, biztosabb helyet. Amikor azután kinyitottak a szállodák és az éttermek, a menedzserek csodálkoztak, hogy elmaradnak a jelöltek.

Pedig a munkaerőpiac még mindig morózus az Európai Unióban. Az idei első félév végén 7,1% volt a munkanélküliség mutatója, ez pedig még mindig egy picit magasabb, mint 2019-ben a járvány előtt. Ez már óriási csökkenés, hiszen a pandémia tetőpontján a munkanélküliség meghaladta a 11%-ot az EU-ban, de még most is 800 ezerrel többen keresnek munkát, mint a világjárvány előtt. Hol vannak? Az biztos, hogy nem a szállításban, a vendéglátásban vagy az építőiparban. Pedig Nagy-Britanniában még emelkedett is a munkanélküliség a második negyedévben csaknem 1%-kal, és elérte a 4,7%-ot.

Munkaerőimport a megoldás?

Nagy-Britanniában a munkaadók azt javasolják a kormánynak, hogy adjon átmenetileg 10 ezer uniós kamionsofőrnek munkavállalási engedélyt, mert különben leállhat a piacok ellátása, amely a Brexit után amúgy is problematikussá vált az ország egyes területein, például Észak-Írországban.

Finnországot a világ legboldogabb országának nevezik, mert az első helyen végzett ebben a versenyben, de a lakosság gyorsan öregszik, és egyre fogy a munkaerő. Japán után Finnország van a legnehezebb helyzetben ebből a szempontból. Az OECD országai közül itt van a legnagyobb szakmunkáshiány, de a toborzást akadályozza, hogy a munkaadók ragaszkodnak a finn nyelvtudáshoz. Most lassacskán áttérnek az angolra.

A vendéglői házhoz szállítás vezető cége, a Wolt is áttért erre Finnországban, ahol évente 20-30 ezer friss munkaerőt kellene importálni külföldről, de ez nehezen megy – írja a capital.fr portál.

60 ezer kamion sofőr hiányzik jelenleg az Egyesült Királyságban, ezért kellene minimum 10 ezret importálni az Európai Unió államaiból – írják a szektorban érintett brit vállalkozók. Az első félévben 14 ezer uniós kamionsofőr hagyta ott az állását a szigetországban, közülük csak 600 tért vissza.

A brit kormány továbbra is ragaszkodik ahhoz, hogy hazai sofőrökkel oldják meg a problémát. Csakhogy a pandémia idején leállt a sofőrök vizsgáztatása is, vagyis hazai jelentkező alig akad. A Tesco 1000 fontot ad minden új kamionsofőrnek, mert olyan nagy bajban van.

Könnyebb turistát találni, mint személyzetet – panaszkodnak a tulajdonosok az Európai Unióban. Franciaországban 150 ezer, Németországban 300 ezer ember tűnt el a vendéglátásból a pandémia idején. Miért? “Nem a bér a fő probléma” – mondja Andreas Kallmuenzer, az Excelia Business School tanára Franciaországban. “Sokkal inkább a nehéz munkakörülmények és a hosszú munkaidő az, ami miatt nehéz embert találni ebben a szektorban. Ráadásul ez szezonmunka, amely a többség számára nem kínál karrierlehetőséget. Át kellene gondolni az egész üzleti modellt, és valamiféle perspektívát nyújtani a vendéglátásban, mert különben nem oldódnak meg a munkaerőgondok.”

Más a helyzet Ausztriában, ahol a kis családi hotelek vannak többségben. Ott hozzá voltak szokva a munkaerő-fluktuációhoz, de régebben ez csak 15-20% volt évente. A pandémia miatt 30% fölé ment, és ezzel sokan nem tudnak mit kezdeni.(forrás: HVG)

Találatok: 10

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.