IBM has shaped the global business for decades, and their products have been an integral part of large corporations. They changed the corporate culture and created a leadership style that was later favored around the world. IBM is now an iconic company, but in addition to its success, there have been plenty of ups and downs throughout its history. The company almost went bankrupt in the 1990s, but managed to recover. We present the history of IBM and why it was always able to switch businesses in a timely and successful manner when the need arose.

After World War II, there were few companies that transformed the business world as much as IBM did. Large companies and governments have been using the company’s products for hundreds of years, and their computers were already popular in computing before the Internet became widespread in the 1990s. Many of their machines had access to the World Wide Web as early as 1970, and a decade earlier to its military predecessor, so it’s no wonder the military also preferred to use IBM-developed technologies.

In World War II, IBM provided the Allies with the tools to prepare their economies for wartime. And during the Cold War, this company developed the U.S. air defense system, but a lot of work was done to make space travel possible. IBM’s success lies in the fact that throughout their more than 100-year history, they have always been able to adapt skillfully to a changing world. No wonder the company has been on the Fortune 500 list ever since it was launched.

There were two key figures in the rise of IBM in the late 1890s. One of them is American statistician and inventor Herman Hollerith, who drastically changed and automated data analysis with the machine he created.The structure he dreamed of was able to read data from a pre-punched paper based on where the holes are located, thus incredibly speeding up the analysis, summarization and evaluation of the raw data. Hollerith’s invention was extremely popular, and in the 1890s he also sold license rights to the U.S. government.

Encouraged by the success, Hollerith founded a company based on the data analysis tool, and this is where another key figure from IBM, American millionaire investor and businessman Charles Ranlett Flint, joins the story. He specialized in the acquisition and merger of companies. He created, for example, the Computing Scale Company of America, which brought together all the American companies that produce scales, creating a true giant. It is also thanks to him that he founded the International Time Recording Company, which brought together companies that produce watches.

Flint’s most significant business was opened in 1911 when he acquired Hollerith’s Tabulating Machine Company for $ 2.3 million and merged it with the Computing Scale Company of America and the International Time Recording Company to form a Computing Tabulating Recording Company.

However, the name of the company, which started as a CTR, soon changed, as in 1924 it was renamed the International Business Machine, or IBM.

It was common in Flint’s previous businesses to merge companies operating in similar fields, but in this case there were three companies whose activities were not really related. Flint, however, decided to merge to keep the company on more feet. He thought that if one of IBM’s businesses closed a bad year, the others could save the company. Flint’s theory was also proven because while the punch card processing machines invented by Hollerith were profitable, the rest of the company performed poorly, so he soon realized that the IBM division could be the company’s future.

It was then that the first major shift in IBM’s business strategy took place, as most projects were halted to focus on manufacturing punch card processing machines. Moreover, they soon gained a monopoly in this area, as the machines they made could only read cards sold by IBM, making it difficult to switch to a competitor’s product. In addition, IBM did not allow businesses to buy punch card processing machines, but could only rent them.

As a result, IBM had two significant sources of revenue: lease and license revenue and the sale of cards used for machines.However, decision-makers did not like this practice. In 1936, the U.S. Supreme Court ruled that IBM had violated antitrust rules and ordered the company to change its business. However, this problem persisted in the years that followed, as IBM was already light years ahead of its competitors at the time, and 95 percent of the punch card processing machine market was itss.

Of course, IBM not only made this single piece of equipment, but also entered the typewriter industry and achieved significant success in this area as well. They first bought a smaller company and then remodeled the typewriter they manufactured, thus launching IBM’s electronic typewriter, which they also stocked because they immediately began mass production as well. However, the company’s number one source of revenue continued to come from punch card processing machines.

In addition to Flint and Hollerith, IBM’s most prominent player was CEO Thomas Watson, who ran the company from 1914 until his death in 1956. He was considered by many to be the best salesman in the world, one of the richest men of his age. However, Watson didn’t really believe in computers, even though their predecessor, the Mark One, had already been used by the U.S. Navy in 1944. However, IBM did not want to take computers more seriously.

Computers were still in the experimental stage in the 1940s, and there was virtually no demand for them, which is why it would have been quite a dangerous undertaking for IBM to immediately cut into their production and development. However, all of this changed abruptly in 1952, when Thomas Watson’s son, Thomas Watson Jr., became president of IBM.When he took over the presidency, his father was still the CEO of the company, but he was still able to carry his will through the younger Watson and cut into computer development.

Of course, in the 1950s, computers were not made as they are today, but we often talk about structures that occupy a smaller room. Watson Jr. entered the computer market with good sense, because by then the days of punch card processing machines were already numbered. At the same time, IBM was ready to switch and was able to retain its existing customers by switching to the new technology in front of other players in the market.

By the 1960s, computers had become much more widespread and popular, and IBM had initially advertised the new product as the successor to punch card processing machines, so it wasn’t hard to convince customers to switch. As a result of the rapid change, IBM already dominated this market between 1960 and 1970. They grew so much above the others that at the time, market players were simply called IBM and the Seven Dwarfs (the other computer companies of the era were Borroughs, UNIVAC, NCR, Control Data, General Electric, RCA, and Honeywell). .Competitors were really small, as IBM owned 60 to 70 percent of the computer market.

In 1981, IBM entered another new area, the personal computer (PC) market, which many experts thought seemed rather late in timing. Although the IBM PC was a success, the transition was not smooth, and competitors were already a few steps ahead in this area. In the end, although IBM did not become the largest of the companies selling personal computers, it remained there at the forefront for decades. This is partly due to the fact that by 1984, IBM had become the most valuable company in the world.

In the early 1990s, however, there was a severe setback. IBM’s revenue has fallen sharply, causing their losses to grow steadily, and there has been virtually no example of this in their history. Threatened with bankruptcy, IBM chose to flee ahead and switched again. Instead of hardware, they turned their attention to software and services.

By 1995, they had grown to become the largest computer services company in the world. Also this year, software company Lotus Development was acquired for $ 3.5 billion, and in 2002, PwC was also acquired for $ 3.5 billion. The companies merged to form IBM Business Consulting.

The transition came so much that IBM, which was still one of the largest PC makers, sold its entire business to Lenovo in 2005 for $ 1.75 billion.As a result of the transaction, IBM acquired a 19 percent stake in Lenovo. On paper, IBM made its largest acquisition last year when it acquired $ 34 billion in Red Hat, which specializes in making open source software. According to IBM, the acquisition aims to completely rewrite the cloud services market, creating the world’s number one provider.

IBM generated $ 79.6 billion in revenue in 2019 and is currently ranked 38th on the Fortune 500 list, a gradual decline in recent years as it was still well among the top ten companies in 1995. However, significant progress has been made in the market for cloud services companies over the past few years, and this sector will continue to grow over the next decade, so it is not inconceivable that the shift will come to the company again, as it has done so many times before.[:hu]

Az IBM évtizedekig formálta a globális üzleti szférát, a termékeik pedig a nagyvállalatok szerves részei voltak. Megváltoztatták a vállalati kultúrát, és létrehoztak egy olyan vezetési stílust, amelyet később az egész világon előszeretettel alkalmaztak. Az IBM mára ikonikus cégnek számít, de története során a sikerek mellett bőven voltak hullámvölgyek is. A társaság az 1990-es években majdnem csődbe ment, de sikerült talpra állnia. Bemutatjuk az IBM történetét, és azt, hogy miért tudott mindig időben és sikeresen üzletágat váltani, ha a szükség éppen úgy hozta.

A második világháborút követően kevés olyan vállalat volt, amely annyira átformálta volna az üzleti világot, mint tette azt az IBM. A nagyvállalatok és a kormányok már száz éve is használták a cég termékeit, számítógépeik pedig már azelőtt kedveltek voltak a számítástechnika területén, mielőtt az internet általánosan elterjedt volna az 1990-es években. Gépeik közül sok már 1970-ben is hozzáfért a világhálóhoz, egy évtizeddel korábban pedig annak katonai célú elődjéhez, így nem csoda, hogy a hadseregnél is előszeretettel alkalmazták az IBM által fejlesztett technológiákat.

A második világháborúban az IBM biztosította az eszközöket a szövetségeseknek ahhoz, hogy fel tudják készíteni a gazdaságokat a háborús időkre. A hidegháborúban pedig ez a cég fejlesztette ki az Egyesült Államok légvédelmi rendszerét, de az űrutazás megvalósításán is sokat dolgoztak. Az IBM sikere abban rejlik, hogy több mint 100 éves történetük során mindig ügyesen tudtak alkalmazkodni a változó világhoz. Nem is csoda, hogy a cég azóta fenn van a Fortune 500-as listáján, amióta azt elindították.

Az IBM felemelkedésének két kulcsfigurája volt az 1890-es évek végén. Az egyikük Herman Hollerith amerikai statisztikus és feltaláló, aki az általa megalkotott géppel drasztikusan megváltoztatta és automatizálta az adatelemzést.Az általa megálmodott szerkezet egy előre kilyukasztott papírról tudta beolvasni az adatokat annak alapján, hogy a lyukak hol helyezkednek el, ezzel hihetetlenül felgyorsították a nyers adatok elemzését, összegzését és értékelését. Hollerith találmánya rendkívül népszerű volt, és az 1890-es években a licenszjogokat eladta az amerikai kormánynak is.

A sikeren felbuzdulva Hollerith vállalatot alapított az adatelemző eszközre építve, és itt kapcsolódik be a történetbe az IBM másik kulcsfigurája, az amerikai milliomos befektető és üzletember, Charles Ranlett Flint. Szakterülete a vállalatok felvásárlása és egybegyúrása volt. Ő hozta létre például a Computing Scale Company of Americát, amely egyesítette valamennyi, mérlegeket gyártó amerikai vállalatot, egy valódi óriáscéget hozva létre. Szintén neki köszönhető az International Time Recording Company megalapítása, amely az órákat készítő vállalatokat vonta össze.

Flint legjelentősebb üzletét 1911-ben hozta tető alá, amikor felvásárolta Hollerith vállalatát, a Tabulating Machine Company-t 2,3 millió dollárért, és összeolvasztotta a Computing Scale Company of America-val,  illetve az International Time Recording Company-val, így alapítva meg a Computing Tabulating Recording Company-t.

A CTR-ként indult vállalat neve azonban hamar megváltozott, hiszen 1924-ben International Business Machine-re, vagyis IBM-re keresztelték át.

Flint korábbi vállalkozásaiban közös volt, hogy hasonló területeken tevékenykedő cégeket vont össze, ebben az esetben viszont három olyan vállalatról volt szó, amelyek tevékenysége nem igazán kapcsolódott egymáshoz. Flint azért döntött mégis az összevonás mellett, hogy több lábon tartsa a társaságot. Úgy gondolta, hogy ha az IBM valamelyik üzletága rossz évet zár, akkor a többi megmentheti a céget. Flint elmélete be is igazolódott, mert míg a Hollerith által feltalált lyukkártya-feldolgozó gépek kapósak voltak, addig a cég többi területe gyengén teljesített, így hamar rájött arra, hogy az IBM-részleg lehet a cég jövője.

Ekkor következett be az első jelentős váltás az IBM üzleti stratégiájában, mert a legtöbb projektet leállították, hogy a lyukkártya-feldolgozó gépek gyártására tudjanak koncentrálni. Ráadásul ezen a területen hamar monopóliumra tettek szert, mivel az általuk készített gépek csak az IBM forgalmazta kártyákat tudták beolvasni, így nehéz lett volna átváltani egy versenytárs termékére. Ráadásul az IBM nem engedte meg a vállalkozásoknak, hogy megvegyék a lyukkártya-feldolgozó gépeket, hanem azokat csak bérelni lehetett.

Ezáltal az IBM-nek két jelentős bevételi forrása volt: a bérletből és a licenszből származó bevétel, illetve a gépekhez használt kártyák eladása.Ez a gyakorlat azonban nem tetszett a döntéshozóknak. 1936-ban az amerikai Legfelsőbb Bíróság kimondta, hogy az IBM tevékenységével megsértette a trösztellenes szabályokat, és arra kötelezték a vállalatot, hogy módosítsa üzleti tevékenységét. A következő években azonban továbbra is fennmaradt ez a probléma, mivel az IBM akkor már fényévekkel előbbre járt a vetélytársaknál, és a lyukkártya-feldolgozó gépek piacának 95 százaléka az övé volt.

Persze az IBM nemcsak ezt az egyetlen berendezést készítette, hanem beszállt az írógépgyártásba is és ezen a területen is komoly sikereket ért el. Először egy kisebb vállalatot vásároltak fel, majd az általuk gyártott írógépet átalakították, és így dobták piacra az IBM elektronikus írógépét, amivel szintén taroltak, mert azonnal elkezdték a tömeggyártását is. A vállalat első számú bevételi forrását azonban továbbra is a lyukkártya-feldolgozó gépek adták.

Flint és Hollerith mellett az IBM legjelentősebb szereplője Thomas Watson vezérigazgató volt, aki 1914-től egészen 1956-ban bekövetkezett haláláig irányította a vállalatot. Sokan a világ legjobb értékesítőjének tartották, aki kora egyik leggazdagabb emberének számított. Azonban Watson nem igazán hitt a számítógépekben, pedig azok elődjét, a Mark One-t már az amerikai haditengerészet is elkezdte használni 1944-ben. Az IBM viszont ennek ellenére sem akart komolyabban foglalkozni a számítógépekkel.

A számítógépek az 1940-es években még kísérleti stádiumban voltak, és gyakorlatilag kereslet sem volt irántuk, éppen ezért meglehetősen veszélyes vállalkozás lett volna az IBM-nek, ha egyből belevág a gyártásukba és fejlesztésükbe. Mindez azonban 1952-ben hirtelen megváltozott, amikor az IBM elnöke Thomas Watson fia, Thomas Watson Jr. lett.Amikor átvette az elnöki pozíciót, apja még a cég vezérigazgatója volt, ám ennek ellenére a fiatalabb Watson keresztül tudta vinni akaratát, és belevágott a számítógépek fejlesztésébe.

Persze az 1950-es években még nem olyan számítógépek készültek, mint manapság, hanem sokszor egy kisebb szobát is elfoglaló szerkezetekről beszélünk. Watson Jr. jó érzékkel lépett be a számítógépek piacára, mert akkor már a lyukkártya-feldolgozó gépek napjai meg voltak számlálva. Az IBM viszont ezzel párhuzamosan már készen állt a váltásra, és így meg tudta tartani meglévő vásárlóit azzal, hogy a piac többi szereplője előtt váltottak át az új technológiára.

Az 1960-as évekre a számítógépek már sokkal elterjedtebbek és népszerűbbek lettek, az IBM pedig a kezdetekben a lyukkártya-feldolgozó gépek utódaiként reklámozta az új terméket, így nem volt nehéz meggyőzni az ügyfeleket a váltásról. A gyors váltás eredményeként 1960 és 1970 között már az IBM uralta ezt a piacot is. Annyira a többiek fölé nőttek, hogy akkoriban a piaci szereplőket egyszerűen csak az IBM és a hét törpének hívták (a korszak többi számítástechnikai vállalata a Borroughs, a UNIVAC, az NCR, a Control Data, a General Electric, az RCA és a Honeywell voltak).A vetélytársak valóban kicsinek számítottak, hiszen az IBM-é volt a számítógéppiac 60-70 százaléka.

Az IBM 1981-ben lépett be megint egy új területre, méghozzá a személyi számítógépek (PC) piacára, amely sok szakértő szerint meglehetősen késői időzítésnek tűnt. Az IBM PC ugyan sikeres volt, azonban az átállás nem volt zökkenőmentes, és a vetélytársak is már pár lépéssel előttük jártak ezen a területen. Végül ugyan nem az IBM lett a legnagyobb a személyi számítógépeket értékesítő cégek körében, de évtizedekig ott maradt az élmezőnyben. Részben ennek is köszönhető, hogy az IBM 1984-re a világ legértékesebb vállalata lett.

Az 1990-es évek elején viszont komoly visszaesés volt tapasztalható. Az IBM bevétele jelentősen visszaesett, emiatt folyamatosan nőtt a veszteségük, minderre pedig a történetük során gyakorlatilag még nem volt példa. A csődtől fenyegetve az IBM az előre menekülést választotta, és ismét váltott. A hardverek helyett a figyelmüket a szoftverek és a szolgáltatások irányába fordították.

1995-re már a világ legnagyobb számítógépes szolgáltatásokat nyújtó cégévé nőtték ki magukat. Szintén ebben az évben 3,5 milliárd dollárért felvásárolták a Lotus Development szoftvergyártó céget, majd 2002-ben a PwC-t is szintén 3,5 milliárdért. A vállalatokat összeolvasztva létrehozták az IBM Business Consulting szolgáltatást.

Az átállás annyira bejött, hogy az IBM, amely még mindig az egyik legnagyobb PC-gyártónak számított, 2005-ben a teljes üzletágát eladta a Lenovónak 1,75 milliárd dollárért.Az ügylet következményeként az IBM 19 százalékos tulajdonrészt szerzett a Lenovóban. Papíron az IBM legnagyobb akvizícióját tavaly hajtotta végre, amikor 34 milliárd dollárért felvásárolták a Red Hatet, amely nyílt forráskódú szoftverek készítésével foglalkozik. Az IBM szerint a felvásárlás célja, hogy teljesen átírják a felhőalapú szolgáltatások piacát, és a világ első számú szolgáltatóját hozzák létre ezáltal.

Az IBM 2019-ben 79,6 milliárd dolláros bevételt szerzett, és jelenleg a Fortune 500 listájának 38 helyén áll, vagyis az utóbbi években fokozatosan esik vissza, hiszen 1995-ben még jócskán a tíz legnagyobb vállalat között voltak. A felhőalapú szolgáltatásokat nyújtó vállalatok piacán azonban az elmúlt néhány évben jelentős előrelépéseket tettek, ez a szektor pedig a következő évtizedben folyamatosan nőni fog, így nem elképzelhetetlen, hogy ismét bejön a váltás a vállalat számára, mint korábban már oly sokszor.[:]

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.